EMBERISKOLA

Az ember az elmúlt tízezer évben csupán mérnöki tudását fejlesztette, hogy megkönnyítse életét és kielégíthesse kíváncsiságát. Kőbaltára volt szüksége, hát elkészítette. Majd felfedezte az éket, a kétkarú emelőt, a kereket, a gőzmozdonyt, a repülőt… és az űrrakétát. Ehhez csupán 9-10 ezer évre volt szüksége. Eközben alig tett néhány tétova, értékelhető lépést önmaga megértésének irányába. Bár volt némi "mozgás" a filozófia és a teológia különböző iskolái segítségével.

Ám manapság már a tudomány rengeteg olyan eredményt szállított és szállít jelenleg is, amelynek komoly elemzése, rendszerezése, filozófiai szintű összefoglalása a mai napig nem történt meg. Furcsa érzés, amikor barlangi mentalitással ül valaki egy csúcstechnológiai fejlesztéssel létrehozott személyautóba, miközben az emberek nem értik, miért van ez a káosz a világban!?! Hát ezért…!

A káosz elsősorban azok fejében van, akik okozzák!

Az embernek fogalma sincs, hogy miképpen került "ide", mi célból, no és persze, hová tart…?! A mérnöki fejlesztéseink mellett nagyon itt lenne már az ideje értelmezni néhány fundamentális kérdést, amelyekkel úgy tűnik, hogy még sehogyan sem áll az ember. Önnön létezésének értelmezésével vannak a legnagyobb problémái, ha bevallja, ha nem! Olyan, alapjaiban is elgondolkodtató dolgok léteznek és működnek a természetben, amelyeken még el sem töprengett. Még a kérdések feltételéig sem jutott el.

Ebben a könyvemben (is) szeretnék kísérletet tenni arra, hogy ezek a kérdések mielőbb felszínre kerülhessenek, és amennyiben az lehetséges, az emberi tudatban kibontakozhasson a válaszok halovány kontúrja is… mindenkinek saját felkészültsége és ízlése szerint.

Az élet ugyanis mindig akkor fordul önmaga ellen, amikor teret hódít a tudatlanság!

Tudatunkat formáló és érzéseinket működtető vélt vagy valós létezésünk és környezetünk ugyanis szintén apró energiarészecskékből épül fel, teljesen indifferens, hogy ez a szubsztrátum anyag vagy energia. Mindenképpen befolyásolja értelmi szintünket. A minket formáló hatás életidőnk során valahogyan mindig "abból" az irányból, "onnan" érkezik.

Egy alkalommal az egyik amerikai barátom röviden így jellemezte az általa megismert írásaimat: "Olykor humoros, izgalmas, cselekményes… sokszor abbahagyhatatlan, de mindenképpen közérthetően tudományos!"

Számomra ez volt a legnagyobb elismerés.