Az ember az
elmúlt tízezer évben csupán mérnöki tudását fejlesztette, hogy megkönnyítse
életét és kielégíthesse kíváncsiságát. Kőbaltára volt szüksége, hát
elkészítette. Majd felfedezte az éket, a kétkarú emelőt, a kereket, a
gőzmozdonyt, a repülőt… és az űrrakétát. Ehhez csupán 9-10 ezer évre volt
szüksége. Eközben alig tett néhány tétova, értékelhető
lépést önmaga megértésének irányába. Bár volt némi "mozgás" a filozófia és a
teológia különböző iskolái segítségével. Ám ezek ma már, tudományos eredményeink tükrében nem minden esetben kielégítőek.
Manapság
már a tudomány rengeteg olyan eredményt szállított és szállít jelenleg is,
amelynek komoly elemzése, rendszerezése, filozófiai szintű összefoglalása a mai
napig nem történt meg. Furcsa érzés,
amikor barlangi mentalitással ül valaki egy csúcstechnológiai fejlesztéssel
létrehozott személyautóba, miközben az emberek nem értik, miért van ez a káosz
a világban!?! Hát ezért…
A káosz elsősorban azok fejében van, akik
okozzák!
Az embernek
fogalma sincs, hogy miképpen került "ide", mi célból, no és persze, hová
tart…?! A mérnöki fejlesztéseink mellett nagyon itt lenne már az ideje
értelmezni néhány fundamentális kérdést, amelyekkel úgy tűnik, hogy még
sehogyan sem áll az ember.
Önnön
létezésének értelmezésével vannak a legnagyobb problémái, ha bevallja, ha nem!
Olyan, alapjaiban is elgondolkodtató dolgok léteznek és működnek a
természetben, amelyeken még el sem töprengett. Még a kérdések feltételéig sem
jutott el.
Ebben a
könyvemben (is) szeretnék kísérletet tenni arra, hogy ezek a kérdések mielőbb
felszínre kerülhessenek, és amennyiben az lehetséges, az emberi tudatban
kibontakozhasson a válaszok halovány kontúrja is… mindenkinek saját
felkészültsége és ízlése szerint.
Az élet
ugyanis mindig akkor fordul önmaga ellen, amikor teret hódít a tudatlanság!
Tudatunkat
formáló és érzéseinket működtető vélt vagy valós létezésünk és környezetünk
ugyanis szintén apró energiarészecskékből épül fel, teljesen indifferens, hogy
ez a szubsztrátum anyag vagy energia. Mindenképpen befolyásolja értelmi
szintünket. A minket formáló hatás életidőnk során valahogyan mindig "abból" az
irányból, "onnan" érkezik.
Egy
alkalommal az egyik amerikai barátom röviden így jellemezte az általa megismert
írásaimat: "Olykor humoros, izgalmas, cselekményes… sokszor abbahagyhatatlan,
de mindenképpen közérthetően tudományos!"
Számomra ez
volt a legnagyobb elismerés.