Hatalmas stilisztikai bravúr, amikor egy kortárs író megkísérel egy új alkotást az általa létrehozott régies nyelvezetbe ültetni. Óriási kreativitás szükséges ehhez. Az alkotó megfogalmazása szerint "...a témának szerette volna ez által is megadni a fokozott tiszteletet." Ez valóban messzemenőkig sikerült is. Az olvasó ezt élvezi, és ott érzi magát az események színhelyén.

A téma pedig mély filozófiai értelmű, és a modern embert érzelmileg felkavarja a drámában megfogalmazódó kérdések mélysége és sora.

Valóban! Az emberek hány százaléka gondolkodik el azon, hogy hogyan is került ide? Ráadásul abba az élethelyzetbe, amiben jelenleg is van? S, vajon életének lezárultával hogyan tovább? Életideje során rendelkezésére bocsátott ideje vajon mire szolgál? Egyáltalán, mi lehet a célja ennek az egésznek? Ezek a kérdések napról napra élesebben merülnek fel a tudományok fejlődésének tükrében. Az emberi faj szellemi, értelmi fejlődésének csúcsán a kvantummechanika elképesztő eredményei állnak. A hétköznapi ember ezekről még hallani sem hallott. Nem, hogy reálisan értelmezni legyen képes. Pedig ez az egyetlen továbblépési irány! Ebben a művében a szerző zseniálisan kíséreli meg elmagyarázni a kvantummechanika eredményeinek befolyását az emberek milliói által gyakorolt hitre. Ma már nem lehet a hitnek sem figyelmen kívül hagynia a kvantumelmélet konkrét eredményeit. Sokkal inkább korrelációjuk eredményezheti az ember boldogabb jövőjét. Ennek elmagyarázására tesz kísérletet a szerző, ebben a művében.